(refrén) A sivatag hol kihalok, mind az egész lelkemé A saját kérdéseim benne a félelem és reszketés Más nem jár rég az agyamban mint élelem és szenvedés Talán egy földöntúli csoda kissé felélesztené Az agyam magát terheli, önkéntelenül járok Régről elhunyt vakreményeket karjaim közé zárok A kiút régen egy fény volt de mára egy sötét árok Azt...Learn More