[Lyric] A pokol ivadékai (Scaffold (Death Metal))

A POKOL IVADÉKAI

Szürkésbőr, fénytelen szemek
Egy test, melyből a bomlás szaga lebeg
Élettelen hús és mégis oly élettel teli
Egy tökéletes földöntúli "semmi"
Nyüves hús, vérszomjas tekintet
Már rég meghalt, mégis mozog "ez"
Oszló koszos bőrük alól kilátszik a csont
Élvezetből pusztít mind, ki a Sátán előtt gyónt

Ha eljő, az a nap, ha eljön, azaz éj
Minden elkárhozott lélek útra kél
Kikaparják magukat a föld alól
A halál angyala velük dalol

Senki sem érti, hogy miért jönnek, mit akarnak
Sokszor álmainkban is megzavarnak
Pokol bugyraiból visszatért lelkek
Lehet, hogy nekik már én is kellek!
Rémálom, rеttegés csillapíthatatlan remegés
Az utcára félеk kimenni, mi lesz, ha be fog sötétedni?!
A testet öltött gonoszságot vélem látni bennük
Büntetés a világnak, a sok rosszért, mit tettünk
Minden rothadó lélek, a pokol tüzén ég
Menekülni kéne, mert itt van már a vég

Szürkésbőr, fénytelen szemek
Egy test, melyből a halál szaga lebeg
Pokol bugyraiból visszatért lelkek
Lehet, hogy nekik már én is kellek!
Nyüves hús, vérszomjas tekintet
Már rég meghalt, mégis mozog "ez"
Ők a pokol ivadékai
A gonosz pusztító szolgái