[Lyric] A valóság (Spetyusz)

Felkelek gyorsan megnéztem hogy megcsörgettek-e
Még szerencse a telefonom a öhh.. nagy zsebembe
Felkaptam telefonom semmi hívás
Sem az egyetlen szerelmem? Öh.. nincs is exem?

Senkisem sem? Miért nem? Pedig már azt hittem
Reggelente mindig ez a két szám jelеnik meg előttem
Dе mégsem! Lehet a menedzserem mert megjött a pénzem?
Várj ez lehetetlen. Nincs is menedzserem se pénzem se (közben aláhagy a zene és depressziós thing + óracsörömpölés)

De mindegy! Nem ez a lényeg!
Keresek valahonnan egy legújjabb beatet!
És mivan ha nincsen? Akkor semmi baj sincsen!
Akkor majd szólok a beatmakeremnek!

Oké ő de hogy is hívják? Elfelejtettem
Telefonom megint hívnak, a szám ismeretlen
Felveszem hátha valakakit akit ismerek
Nem szól bele senki ez már hihetetlen

Várjál mert hirtelen rájöttem
A valóságban egy szerencsétlen gyerek vagyok
Kinek a szerelemben szerencséje sosem volt
Ahh.. utálom ezt faszom
Igazi kiszemeltje visszautasítaná
Tudatalatt azthinné áhh ki ez a gyerek má
Egy roncs
Mit érnék vele dox
Azt mondanám neki bocs
Friend zoned ez ilyen nagyon am buzisan top notch

Kár léteznek ilyenek bár lehetne ez a mi világunk
Lehet az én hibám lenne faszomat tudom
Gyerekek ne legyetek restek megkérdezni tőle
Higgyetek nekem az élet az rövid gondoljatok bele

Ne essetek bele az én hibámba kár ezen már ja
Nem tudok változtatni ilyen ez élet kár
Mi legyen már
Szomrúság
Hihetelen ez már
És öngyilkosság