[Lyric] Alámerülés (Autumn Nostalgie)

Romok között tévelyegtek, Áldozatot kívántok tőlem
A végtelent megszüntetnétek
A napfényt az éjben megkeresnétek

Elvesztek a rengetegben, Önmagatok rejtekében
A lovaglást tanuljátok
De a tigrist hozzá nem találjátok

A homályban elmerülnétek, Felfedeznétek mit szemetek nem észlel. De már belétek látott, megbabonázott, A mélység örök sötétsége

Már nem enged el, már nem ereszt el
A mélység képe belétek égett
Örökre egyedül a vak sötétben
Nincs már senki,ki kivinne innen, Ki a bánatodra felfigyelne
Magad akartad a fátylat levenni, az alatta rejlőt megismerni

Az alatta rejlőt megtanulni, Magadat elveszíteni
Önmagadat megismerni, Önmagadban megmaradni

Elértem hát, ahol nincs más út
Magam maradtam a mélységen túl
Árnyékok közt bojongok
Fénylő, parázsló hamvakon
Néha fellobban az örök tűz
Ami lángokba borítja a sötét űrt
De nem látom a fényességet, Nem találom a menedéket