[Lyric] Kacsesz Interlude (Dodesz)

Szomorú napokat hozott a szél
A lélek elvonult, nem álmodik, csak kér
A szívemben zörejek, pokolban égnék
A boldogság mindig a holnappal kél

Akarnám, hogy velem itt legyél
De árnyék vonul, mi az egekig ér
Ma még földre hullt alázat kísért
Nem tudja senki, a szív mennyire kért

Hallom a fájdalmat, üvölt, hisz enyém
Elárult szerelem, kérdem, mondd, mit ér
Oson mögöttem a tegnapom, - miért
Bosszút állt rajtam, s most belep a dér

Velem él a tegnap, s elindulnék
Hol az otthon? Ki tudja, hogy fáj-e még
Átvonul az alkony, a holnap szép
De ha megjön, mindig ugyanúgy fél

Lebbenő éjben halott hajnali fény
Örök lélekben egy porszem a remény
Lennék víz, a part pedig a hűség
Belefulladok, akkor tán tisztul a kép
Balga érzés, ahogy az érzelmem feltép
Hazám sem tudom, nincsen térkép
A szerelem velem játszik, félem, lelép
Értelmetlen minden, minek végtelen lét