[1. verze]
Mechanikus állkapocs, géppuskapofa
Empatikussága roncs, szétzúzta foga
Megannyi új álma volt, rég sutba dobta
Mert a letargikus állapot zérusra hozta
A fény útja vonzza, csak épp lusta sokra
De amit tud, átad most, vésd tudatodba!
Egy habitus százat hoz: beszari, utálatos
Flegma stílus, ájtatos, így lét bugyra pokla!
„-Csak ketten vagyunk, minek egyes szám harmadik személy?-
-A sátorfád vagy antidepresszánst, valamit szedjél!-
-A rappelés lesz, ami rekreál, vagy ami emészt?-
-Minek küzdesz még egy releváns hatalmi helyért?-
-Hogy átlagosból lehetsz legendás, arra nincs esély!-
-Így nem leszel más, csak egy bekrepált anyagi szemét!-
-Ki vagy? Aki ezzel szembеszáll vagy aki henyél?-”
... A lelkiismerеtem elherdált javai, cserélsz?
Relatíve negatív a reppem, de nem szedatív
Kreatívan betanít, hogy remegj, mint a zselatin
Ellazít, majd felaprít a felismerés, kell a kín?
Ez, amit én nem tudok: most Sesame vagy Elm a Street?
Megannyi ész nem fog fel, mint félhomályban szem a színt
A jövőm és a jelenem: nem az hív, ez taszít
Nem megy fel az ív az EKG-n, mert nem ver a szív
De naiv! Egy élőholtnak mondhatod, hogy c’est la vie!
A kudarcok se tudták belém fojtani a szót
De a mondanivalóm már rég nem bombariadó
Hisz nincs is miről írni, és bár formailag jó
A téma Általánosabb, mint a Forgalmi Adó…
Pro a killa flow, amiben szó/Saw a kirakó
De időm olvad, mint a hó, és csak egy nobody vagyok
Aki bár sokra hivatott, sorra kihajol gondjai alól
És a belseje csak árthat, mint a trójai faló…
[Refrén]
Káosz – látod-látod
Kámfor – áldott álmod
Átkoz – vágod, gázos
Bárhogy szánod-bánod, K.O-z
Káosz – látod-látod
Vár rossz – ám kontárkodsz
Hát forrj – ártó lángtornádó
Jár most át, hogy mártózz, fáj
[Átvezető]
Amit én mesélek, nem az édes élet
Hanem idegeket vagdosó érdes élek:
Kések és e kétes képességek
Tetézte tétlenségem késztetése
Ép elméket szétszed részecskékre
Rész-egész egység, ez kész, de mégse
Kérve kérlek, tényleg vésd ezt észbe:
Én és én nem fér meg békességben!
[2. verze]
Egyszerre végtelen, bár határra vár
Ez az életvitel féktelen, ám csapdába zár
Agresszív énem ezért csatába száll
Mert a legjobb védekezés a támadás!
Egy börtön, itt töltöm időm, sőt, mi több, öl, míg
Döglök, nincs ösztön, mi föltörni rögtön szít
Para, ha fekete falak a fejemben, takar a fedelem, magamat temetem
Agyamban gyerekes alak a helyemen, ördögi kört rögzít…
Mint alma a fájától:
Hadd hulljon a férgese!
Hányszor hallottam anya szájából
Hogy… akkor is hazudok, ha kérdezek!
Tengermély sötétségem napvilágot látott
Mert a bennem élő békével hadilábon állok
DNS sürgetve nincs ma, kényelmes ülve, de így csak
Mélyebbre süllyedek, mint a Mariana-árok
Csak ez a hideg, fagyos repp, ez a kibebaszott trekk
Amitől idegbajom lesz és nem a mindennapos stressz
Ami már elmúlt, a feladat csak pár kisebb-nagyobb teszt
És habár nem adhatom be meg fel, amíg nem adom le…
A fejlődés helyett én csak a szintet tartom meg
És tudom, Isten bízott bennem, de már hitehagyott lett
Mert nem tölti be a kör, amin futok, a tizenhatot se
Pedig ha vonat üt el, nem az a kérdés, sínen vagyok-e!
Mókuskerék: szaladok a végzetem elől
Mondjuk, elég paradox: az életem megöl
Hiába van idebent sok magasztos cél
-Dénes, itt az ideje, hogy magadhoz térj!-
-Álmodsz!- Nem tudod, hogy ’tényleg’ vagy ’talán’…
-Lábhoz!- Nem a sors dönt, éhezz vagy zabálj!
-Változz!- Léted így célt téveszt vagy talál?
-KÁOSZ!- Mi teremt rendet, élet vagy halál?!
[Refrén]
Káosz – látod-látod
Kámfor – áldott álmod
Átkoz – vágod, gázos
Bárhogy szánod-bánod, K.O-z
Káosz – látod-látod
Vár rossz – ám kontárkodsz
Hát forrj – ártó lángtornádó
Jár most át, hogy mártózz, fáj
[Átvezető]
Amivé válok, egy emberi szörnyeteg
Sok vágyam tönkretett, de újabb kört megyek
Görnyedek, ahelyett, hogy másban fejlődnék
Évekig tengődés, nem váltam felnőtté
Legfőképp a hetedik főbűnt okolnám
Pont elég sok volt, lám, engem is sokkol már
Pokollá változtat, kárhoztat, átmozgat
Mindent, mi jó volt és végül csak káoszt hagy!
[3. verze]
Hier-anarchia fejben, ameddig csak megyek:
Hidd el, nincs az az isten, hogy én ateista legyek
Poros lelkem rongyként k-k-k-kirázza a hideg
Mikor fülembe bűntudat éjszakánként kínált szava liheg:
- Gyorsulsz, hol csúszós út, úgyhogy csúf sors jut, sodródsz, rossz sújt most
Kóros kórus koldul, s hogy gondoskodj róluk, módosulsz, sokk
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettentetted
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettented
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettented
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettented
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettentetted
Mechanikus állkapocs, géppuskapofa
Empatikussága roncs, szétzúzta foga
Megannyi új álma volt, rég sutba dobta
Mert a letargikus állapot zérusra hozta
A fény útja vonzza, csak épp lusta sokra
De amit tud, átad most, vésd tudatodba!
Egy habitus százat hoz: beszari, utálatos
Flegma stílus, ájtatos, így lét bugyra pokla!
„-Csak ketten vagyunk, minek egyes szám harmadik személy?-
-A sátorfád vagy antidepresszánst, valamit szedjél!-
-A rappelés lesz, ami rekreál, vagy ami emészt?-
-Minek küzdesz még egy releváns hatalmi helyért?-
-Hogy átlagosból lehetsz legendás, arra nincs esély!-
-Így nem leszel más, csak egy bekrepált anyagi szemét!-
-Ki vagy? Aki ezzel szembеszáll vagy aki henyél?-”
... A lelkiismerеtem elherdált javai, cserélsz?
Relatíve negatív a reppem, de nem szedatív
Kreatívan betanít, hogy remegj, mint a zselatin
Ellazít, majd felaprít a felismerés, kell a kín?
Ez, amit én nem tudok: most Sesame vagy Elm a Street?
Megannyi ész nem fog fel, mint félhomályban szem a színt
A jövőm és a jelenem: nem az hív, ez taszít
Nem megy fel az ív az EKG-n, mert nem ver a szív
De naiv! Egy élőholtnak mondhatod, hogy c’est la vie!
A kudarcok se tudták belém fojtani a szót
De a mondanivalóm már rég nem bombariadó
Hisz nincs is miről írni, és bár formailag jó
A téma Általánosabb, mint a Forgalmi Adó…
Pro a killa flow, amiben szó/Saw a kirakó
De időm olvad, mint a hó, és csak egy nobody vagyok
Aki bár sokra hivatott, sorra kihajol gondjai alól
És a belseje csak árthat, mint a trójai faló…
[Refrén]
Káosz – látod-látod
Kámfor – áldott álmod
Átkoz – vágod, gázos
Bárhogy szánod-bánod, K.O-z
Káosz – látod-látod
Vár rossz – ám kontárkodsz
Hát forrj – ártó lángtornádó
Jár most át, hogy mártózz, fáj
[Átvezető]
Amit én mesélek, nem az édes élet
Hanem idegeket vagdosó érdes élek:
Kések és e kétes képességek
Tetézte tétlenségem késztetése
Ép elméket szétszed részecskékre
Rész-egész egység, ez kész, de mégse
Kérve kérlek, tényleg vésd ezt észbe:
Én és én nem fér meg békességben!
[2. verze]
Egyszerre végtelen, bár határra vár
Ez az életvitel féktelen, ám csapdába zár
Agresszív énem ezért csatába száll
Mert a legjobb védekezés a támadás!
Egy börtön, itt töltöm időm, sőt, mi több, öl, míg
Döglök, nincs ösztön, mi föltörni rögtön szít
Para, ha fekete falak a fejemben, takar a fedelem, magamat temetem
Agyamban gyerekes alak a helyemen, ördögi kört rögzít…
Mint alma a fájától:
Hadd hulljon a férgese!
Hányszor hallottam anya szájából
Hogy… akkor is hazudok, ha kérdezek!
Tengermély sötétségem napvilágot látott
Mert a bennem élő békével hadilábon állok
DNS sürgetve nincs ma, kényelmes ülve, de így csak
Mélyebbre süllyedek, mint a Mariana-árok
Csak ez a hideg, fagyos repp, ez a kibebaszott trekk
Amitől idegbajom lesz és nem a mindennapos stressz
Ami már elmúlt, a feladat csak pár kisebb-nagyobb teszt
És habár nem adhatom be meg fel, amíg nem adom le…
A fejlődés helyett én csak a szintet tartom meg
És tudom, Isten bízott bennem, de már hitehagyott lett
Mert nem tölti be a kör, amin futok, a tizenhatot se
Pedig ha vonat üt el, nem az a kérdés, sínen vagyok-e!
Mókuskerék: szaladok a végzetem elől
Mondjuk, elég paradox: az életem megöl
Hiába van idebent sok magasztos cél
-Dénes, itt az ideje, hogy magadhoz térj!-
-Álmodsz!- Nem tudod, hogy ’tényleg’ vagy ’talán’…
-Lábhoz!- Nem a sors dönt, éhezz vagy zabálj!
-Változz!- Léted így célt téveszt vagy talál?
-KÁOSZ!- Mi teremt rendet, élet vagy halál?!
[Refrén]
Káosz – látod-látod
Kámfor – áldott álmod
Átkoz – vágod, gázos
Bárhogy szánod-bánod, K.O-z
Káosz – látod-látod
Vár rossz – ám kontárkodsz
Hát forrj – ártó lángtornádó
Jár most át, hogy mártózz, fáj
[Átvezető]
Amivé válok, egy emberi szörnyeteg
Sok vágyam tönkretett, de újabb kört megyek
Görnyedek, ahelyett, hogy másban fejlődnék
Évekig tengődés, nem váltam felnőtté
Legfőképp a hetedik főbűnt okolnám
Pont elég sok volt, lám, engem is sokkol már
Pokollá változtat, kárhoztat, átmozgat
Mindent, mi jó volt és végül csak káoszt hagy!
[3. verze]
Hier-anarchia fejben, ameddig csak megyek:
Hidd el, nincs az az isten, hogy én ateista legyek
Poros lelkem rongyként k-k-k-kirázza a hideg
Mikor fülembe bűntudat éjszakánként kínált szava liheg:
- Gyorsulsz, hol csúszós út, úgyhogy csúf sors jut, sodródsz, rossz sújt most
Kóros kórus koldul, s hogy gondoskodj róluk, módosulsz, sokk
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettentetted
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettented
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettented
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettented
Eretnek eredetedet teregeted, de nyerhet-e
Teret erre terhed? Keret tett rendet, te elrettentetted
( Dumanoid )
www.ChordsAZ.com