[Lyric] Őszi ének (Dalriada)

Éj-sötét felhők vándorolnak az égen
Maradásom már nincsen ez vidéken
Nincsen maradásom, éji szállásom
Sors fordulását nem várom

Amikor indulsz, kedves, járj szerencsével
Rólam úton sem feledkezz el
Ezüst folyóból szomjúságod oltsad
Emlékem szívedben tartsad!
Őszi szél fú' a hegyekről
Megbocsáss már mindenekről
Régi rózsám ablakába
De sokat álltam hiába
Nem megyek én innen messze
Fészket rakok, mint a fecske
Megbélelem könnyeimmel
Megtapasztom bús szívemmеl

Ködnevelő szellő nagy kеrek égnek hátán
Eljött a búcsú, ősznek vártán
Fájdalom az ének, felszakadó sóhaj
Őrtűz az éjben, lángszóval
Az aki téged úton hagyjon
Mosdóvize vérré váljon
Sár előtte felfakadjon, áradjon!
Ha valaki téged meg nem szánjon
Búval éljen, láncon járjon
Kenyere fekete kővé is váljon!

Őszi szél fú' a hegyekről
Megbocsáss már mindenekről
Régi rózsám ablakába
De sokat álltam hiába
Nem megyek én innen messze
Fészket rakok, mint a fecske
Megbélelem könnyeimmel
Megtapasztom bús szívemmel

Felülről fúj az őszi szél
Zörög a fán a falevél
Ugyan, babám, hová lettél
Már két este el nem jöttél

Amikor indulsz, kedves, járj szerencsével
Rólam úton sem feledkezz el
Ezüst folyóból szomjúságod oltsad
Emlékem szívedben tartsad!
Őszi szél fú' a hegyekről
Megbocsáss már mindenekről
Régi rózsám ablakába
De sokat álltam hiába
Nem megyek én innen messze
Fészket rakok, mint a fecske
Megbélelem könnyeimmel
Megtapasztom bús szívemmel
Őszi szél fú' a hegyekről
Megbocsáss már mindenekről
Régi rózsám ablakába
De sokat álltam hiába
Nem megyek én innen messze
Fészket rakok, mint a fecske
Megbélelem könnyeimmel
Megtapasztom bús szívemmel