[Lyric] Szent László - Part 1 (Dalriada)

Monda Lajos, a nagy király:
Eredj szolgám, Laczfi Endre
Küldj parancsot, mint a villám
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely

Kél Budáról Laczfi Endre
Veszi útját Nagy-Váradnak
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak;
Várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog
Messze fénylik a sok fegyver
Messze döng a föld alattok

Hallja László a templomban
Körösvíznek partja mellett;
Visszatér szemébe a fény
Kebelébe a lehellet;
Koporsója kőfedelét
Nyomja szinte három század:
Ideje már egy kevéssé
Szellőztetni a szűk házat
Köti kardját tűszőjére
S fogja a nagy csatabárdot
Mellyel egykor napkeleten
A pogánynak annyit ártott;
Félrebillent koronáját
Halántékin igazítja;
- Éjféltájban lehetett már, -
A vasajtót feltaszítja

És megindul, ki, a térre
És irányát vészi jobbra
Hol magasan felsötétlik
Ércbül öntött lovagszobra;
Távolról megérzi a mén
Tombol, nyerít, úgy köszönti
Megrázkódik a nagy ércló
S érclovagját földre dönti

Harci vágytól féke habzik
Kapál, nyihog, lángot fúvall;
László a nyeregbe zörren
S jelt ad éles sarkantyúval;
Messze a magas talapról
A kőlábról messze szöktet;
Hegyén völgyön viszi a ló
A már rég elköltözöttet
Egy ugrás a Kalvária
És kilenc a Királyhágó;
Hallja körme csattogását
A vad székely és a csángó:
Ám a lovat és lovagját
Élő ember nem láthatja;
Csudálatos! de csudákat
Szül az Isten akaratja

Három teljes álló napig
Vívott a pogánnyal Laczfi;
Nem hiányzott a székely szív
De kevés a székely harcfi
Míg a tatár - több mint polyva
Vagy mint a puszták fövénye -
Sivalkodik, nyilát szórja
Besötétül a nap fénye

Már a székely alig győzi
Már veszélyben a nagy zászló;
De fölharsog a kiáltás:
"Uram Isten és Szent László!"
Mint oroszlán, ví a székely
Megszorítva, nem megtörve...
Most a bércen, láthatatlan
Csattog a nagy ércló körme