Mind elmegy egyszer Ki nevetve, ki sírva Mint a vadvirágok ősszel Megsárgulva, elnyílva Mind búcsúzik egyszer Ki csendesen, ki félve Megnyugodott némaságban Feloldozást kérve Mind visszanéz egyszer Mert mind visszatérne De csak emlékek vihetők el Örökül emlékbe Mind eltűnik egyszer Hangtalan remélve Az élettelen életet Ráncokkal...Learn More

Volt idő, mikor ráncokat kértem Hittem, ebben rejlik majd a bölcsességem Volt idő, mikor halálomat kértem Hittem, benne meglelem majd a békességem Most már hiába lépnék visszaútra Nem vinne csak keresztútra Most emlékezz hát a halálra Emlékezz a halálomra...Learn More

Hát téged is megtört az élet, hát neked sem adatott remény Hogy elmúlassza a nappal fénye az éjszakának ködét Téged új útra terelt az élet, míg én öröknek megmaradtam Még ha hamis is volt néhány álom, melyekért messzire rohantam Igen, messze repített az élet, gyakran a síron is túlra De ha más nem, hát az emlékek visszatereltek az útra S lassan...Learn More

A viharos szélben, a hajnali ködben A tűz melegében, mi békét hoz A csendes esőben, az avar csendjében Ezernyi hulló élet záporoz A haldokló fákban, az elmúló nyárban A pislogó temetői gyertyalángban A Hold udvarában, a hűs éjszakában Ott vagy minden holt levél érfalában A legelső fagyban, az avarillatban Az ablakból kitekintő ráncokban A...Learn More

Hogyan is láthatnák az igazi tudást azok a szemek Melyek nem hullattak a veszteségtől néha könnyeket? Göcsörtös kezekbe temetett arcok őszinte sóhaját Fülekbe sikító harsány némaság félelme járja át A múlt hangjai a jelen csendjében csak értéktelen emlékek A megsárgult fényképekbe is csak hálni jár a lélek Meglelték az igazi tudást azok a vénült...Learn More

Mi igaz volt rég, mind felednék Gyökeret kitépve eltemetnék Mi érték volt, mára csak múlt A jövővel együtt lángra gyúlt A kőszobrok is mind elkopnak De sziklájuk örökké megmarad S megőrzik még, zöld moha alatt A ködbe veszett évszázadokat Ha teremtés volt, lesz pusztulás Élet, halál, kéz a kézben jár Egy bölcsőből így koporsó lehet Mely magába...Learn More

Némán állva, lehajtott fejjel, elhagyott a szó Koporsódat lassacskán belepi most a hó Igaz voltál, emlék maradtál, egy megsárgult fénykép Elindultál, de erre az útra most egyedül mentél Már kint alszol a hideg télben, a fagyos ég alatt A puszta föld a takaród, mi belepte arcodat Lehunyt szemed nem látja már, halott lelked is tovaszáll Álmaidat...Learn More

A múltba nézve csak árny vagyok Nem nekem születtek a csillagok Egy végtelen könyv, mit forgatok Melyben félbe maradtak a mondatok Megtörten rohannak a félsorok Könnyben áztak a papírlapok Én hiába emeltem imára szavam S hevertem néha már félholtan Ha vérző sebeim elaltattam Újra meg újra meghalhattam Várt rám az éjjel, az álmatlan De reggel...Learn More