[Lyric] Fagyott koszorú (Frozen Wreath)

Némán állva, lehajtott fejjel, elhagyott a szó
Koporsódat lassacskán belepi most a hó
Igaz voltál, emlék maradtál, egy megsárgult fénykép
Elindultál, de erre az útra most egyedül mentél

Már kint alszol a hideg télben, a fagyos ég alatt
A puszta föld a takaród, mi belepte arcodat
Lehunyt szemed nem látja már, halott lelked is tovaszáll
Álmaidat helyetted majd, mi álmodjuk tovább

Most búcsúzunk, nem feledünk, bennünk élsz tovább
Eszünkbe jutsz majd esténként, minden magányos órán
Emlékedet megtartjuk, míg bennünk lüktet a vér
De találkozunk majd egyszer ott, ahová mentél

Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd, neked írom e sorokat
Milliónyi emlék és megannyi álom, ami most reám szakadt
Szíved már nem él, hangod elvitte a szél, egyedül mentél
De remélem megtaláltad végre, amit mindig kerestél

Kint alszol majd a hideg télben, mélyen a sötét föld alatt
Egyedül és néma csendben, mint élted utolsó napjaidat
Soha nem gondoltam volna, de most búcsúznom kell tőled
Nyugodj most békében, mert már békés az emléked
Most búcsúzunk, nem feledünk, bennünk élsz tovább
Eszünkbe jutsz majd esténként, minden magányos órán
Emlékedet megtartjuk, míg bennünk lüktet a vér
De találkozunk majd egyszer ott, ahová mentél